Tudnivalók a vitorlázásról

A vitorlázásban minden felszerelési tárgynak és manővernek megvan a magyar elnevezése, de hagyománytiszteletből a németből, skandináv és egyéb nyelvekből átvett vitorlázókifejezéseket (is) használjuk (pl. nagyvitorla=gross, fedélzet=deck, legénység=mancsaft, stb.).

A szél

A szelet ereje és iránya jellemzi. A szél irányát arról a földrajzi irányról nevezzük el, ahonnét fúj. A szélerősség mérésére egy 12 fokozatú tapasztalati skálát, a Beaufort-skálát használjuk.
A hajó szél felőli oldalának idegen neve: luv odal.
A hajó szél alatti oldalának idegen neve: lee („lé”) odal.

A főbb szélirányok:

• Szembeszél: szemből, vagy közel szemből érkező szél, a hajó orrától nézve kb. 0-40 fok közötti tartomány. A hajó nem halad, de fékezésre és a vitorlák fel- és lehúzására a szembeszél az alkalmas szélirány.
• Negyedszél („kreutz” ejtsd: krajc): ferdén előlről érkező szél, kb. 45 fokban. A hajó a szél felé vitorlázva eddig a szögtartományig képes vitorlázni, élesebben már nem.
• Félszél („oldalszél”): oldalról érkező szél, kb. 90 fokban.
• Háromnegyedszél („raum”): ferdén, hátulról érkező szél, kb. 135 fokban.
• Hátszél: teljesen hátulról érkező szél, 180 fokban.
  
  Bő szélnek nevezzük a hátszelet és raumot.

A vitorlázás fizikai magyarázata

A vitorlán hátszélben tolóerő hat, a többi szélirányban (a szembeszél kivételével) a vitorla két oldala között nyomáskülönbség, azaz felhajtóerő keletkezik. A vitorlázat átadja hajótestnek a keletkező erőt, a hajótest víz alatti része, azaz laterálfelülete alakítja át ezt az erőt előremutató irányú vektorrá, így halad előre a vitorlás hajó. A vitorlákat úgy kell beállítani, hogy felezzék a hajó hossztengelye és a szélirány által bezárt szöget. A hajón nem szögeket mérünk, hanem egyszerűen csak azt nézzük, a vitorlák nem lobognak-e, mivel a hajó „tudja a fizikát”: ha a jól beállított, azaz éppen nem lobogó vitorla állásszögét megmérnénk, az említett felező értéket kapnánk.
Egyszerűbben megfogalmazva a vitorlabeállítás szabályát: a vitorlákat lobogáshatárig kell behúzni.

Ha a vitorlák lobognak, akkor a hajó sebessége csökken, a vitorlákon a behúzókötelek (sottok) segítségével húzni kell. A szembeszél csak fékezésre és a vitorlák fel és lehúzására alkalmas, haladásra nem. Legalább 45 fokos szögben érkező szélre van szükségünk ahhoz, hogy a vitorlák képesek legyenek befogni a szelet. Ha a szél útirányunk felől, azaz teljesen szemből fúj, egyenesen nem tudunk arrafelé haladni, hanem csak 45-45 fokos szögben (azaz 90 fokos irányváltoztatásokkal) cirkálva („kreutzolva) tudjuk megközelíteni úticélunkat.

Álló hajóra a valódi szél hat, de haladás hatására a keletkező menetszél ún. látszólagos szelet alakít ki, mely mindig „élesebb”azaz kisebb szögű, mint a valódi szél. A valódi szél és a látszólagos szél haladás közben csakis teljesen teljesen szemből (pl. motorozva), vagyis a hajó hossztengelyével párhuzamosan fújva lesz azonos irányú. Hátszélben a valódi szél és a menetszél egymás ellen hatnak. A valódi szél iránya a parton lévő zászlók, lobogók állásából könnyen meghatározható, illetve álló hajó széljelzői pontosan mutatják; haladó hajón mindig a kissé élesebb látszólagos szelet érzékeljük.

A vitorláshajó főbb részei és felszerelései

• Tőkesúly (kiel), jolléknál uszony (svert)
• Hajótest Fedélzet (deck)
• Árboc és bum
• Állókötélzet (árbocot tartó sodronykötelek)
• Mozgókötélzet (vitorlák behúzókötelei, azaz sottjai)
• Vitorlák
  
  

A hajótest jobb és bal oldalának elnevezése:

• menetirány szerinti jobb oldal: steuerboard („stajerbord”)
• menetirány szerinti bal oldal: backboard („bekbord”)

Ha a hajó jobbról kapja a szelet, akkor bal oldalára dőlve halad, tehát backboardon megy. (ez az útjogos helyzet, ezért kiabálják találkozáskor az ilyen a hajóról: bekbord! Azaz a másik hajó, mely a szelet balról kapja, térjen ki).

Csapásirány: ahonnét a szél „belecsap” a vitorlákba.

• Jobbcsapás: a szél jobbról érkezik, a hajó bal oldalára dől (backboard), a bum balra áll. Útjogos helyzet találkozáskor.
• Balcsapás: a szél balról érkezik, a hajó jobb oldalára dől (steuerboard), a bum balra áll. Kitérésre kötelezett helyzet találkozáskor.
  
  

Az árbocot tartó állókötélzet:

• Forstág (előremerevítő sodronykötél)
• Vantnik (oldalirányba merevítő sodronykötelek)
• Achterstág (hátramerevítő sodronykötél)

Mozgókötélzet: (a baumtól az árboc felé haladva)

• dirk (álló hajón a baumot emeli, „pihentető kötél”)
• alsóél feszítő (a nagyvitorla alsó élét feszíti)
• reff 1 (a vitorlázat kisebb mértékű kurtítására szolgál)
• reff 2 (a vitorlázat nagyobb mértékű kurtítására szolgál)
• grossfall (a nagyvitorla felhúzókötele)
• első szem (nem kötél, hanem a vitorlába préselt karika, a nagyvitorla baumhoz rögzítésére szolgál)
• cunningham (a nagyvitorla első harmadát laposítja, kevés hajón használják)
• alba (a baumot feszíti lefelé, ezzel a vitorla középső részét laposítja)
• gross-sott (a nagyvitorla behúzókötele)

A nagyvitorla (=gross) részei:

• alsó él
• első él
• hátsó él
• latnik (vitorlába helyezhető merevítő lapocskék)
• halfej (vitorlára préselt lemez a vitorla felső részében, a felhúzóköél bekötésére)
• reffkötelek (a vitrola kurtítás közbeni lekötözéséhez)

Az orrvitorla (=fock) részei:

• alsó él
• első él
• hátsó él

A nagyméretű (hátsó sarkával az árbocon túlnyúló) fockot génuának nevezzük, ez a gyenge szélben használatos orrvitorla. Viharos szélben célszerű nagyon erős anyagú, nagyon kis felületű fockot használni (viharfock).

Túrahajó alapvitorlázata tavakon:

• génua, mely fockrollerrel besodorható.
• gross, mely reffsorokkal kurtítható (általában reff1 és reff2 elegendő).

Kiegészítő vitorlák: (nem alapfelszerelés, főleg versenyzéshez használatosak)

• spinakker (hátszélballon) öblös, szabású, kerek formájú orrvitorla, hátszélre és raumra, mérsékelt szélig használható.
• genakker: a génua és a spinakker „keveréke”, speciális orrvitorla, ívelt szabással, oldalszélben használatos.
• Reacher („rícser”): a génuánál is nagyobb méretű orrvitorla, felső sarka az árboccsúcson, első sarka a hajó orrából kinyúló orrsudáron, hátsó sarka az árbocon túlnyúlik.
• Codec 0 („kód zéró”) óriás méretű orrvitorla, felső sarka az árboccsúcson, első sarka a hajó orrából kinyúló orrsudáron, hátsú sarka pedig a hajó legvégéig ér. Ennél nagyobb felületű orrvitorla készítése már nem lehetséges.

A hajó és a vitorlázat egyensúlya

Az orrvitorla a hajó eleje felé viszi a vitorlázatra ható szélerőből keletkező súlypontot, a nagyvitorla pedig hátrafelé. Ha a vitorlázat súlypontja az árboc mögé esik (pl. a nagyvitorla felülete jóval nagyobb, mint az orrvitorláé) a hajó szél felé forduló hajlamú lesz, azaz luvgirig. Ha pedig a vitorlázat súlypontja az árboc elé esik (pl. a nagyvitorla felülete jóval kisebb, mint az orrvitorláé) a hajó széltől elforduló hajlamú lesz, azaz leevgirig. „Gyárilag” a hajók enyhén luvgirigek, hogy havária esetén (pl. vezető kiesése, kormánytörés, stb.) a hajó szél felé fordulva megálljon. A leegirig hajlam spontán perdüléssel járhat a kományelengedése esetén, igen veszélyes! A jól beállított hajón a vitorlázat súlypontja nagyon enyhén az árboc mögött van, a vitorlák egyensúlyban vannak, a hajó nagyon enyhén (biztonsági okokból) luvgirig. Az árboc enyhén hátrafelé döntésével is luvgiriggé tehetjük hajónkat, előredöntésével pedig leegiriggé. A rig és a vitorlázat helyes beállítása főleg versenyzéskor fontos, de túravitorlázóknak is törekedniük kell az optimum elérésére.

Helyes kormánykezelés, a helyes hajóvezetési technika

A kormányos kezelje a kormányt és a gross-sottot, két mancsaft pedig a focksottokat. A kormányos mindig a kormányrúd vége előtt üljön, hogy tudjon kormányozni a csípőjétől. Hátsó keze a kormányrudat fogja, első keze pedig a gross-sottot. Kis mozdulatokkal kormányozzunk, mert a kormány fékez. Álló hajón először „csináljunk sebességet” és csak ez után kezdjünk kormányozni, különben a hajó nem indul el a kormánylap fékezése miatt. A kormányos a szél felőli oldalon (luv oldal) üljön, csapásváltáskor üljön át a másik oldalra, menetriánnynak mindig előre nézve (kormányt és sottokat elengedni, menetiránynak háttal fordulni tilos).

Alapmanőverek

• élesedés (luvolás) kanyarodás a szél felé
• ejtés (leesés) elkanyarodás a széltől
• fordulás, azaz csapásváltás a szél felé
• perdülés (halzolás) csapásváltás a széltől el

Beggelés: hasznos segédmanőver, szembeszélben álló hajón a vitorlának a hajó hossztengelyére merőlegesen való állítása. Beggelő orrvitorla segít elfordítani a hajó orrát (álló hajó elindításánál fontos), beggelő nagyvitorla pedig fékezni segít.

Haladás vitorlákkal: álljunk széllel szemben, majd a beggelő orrvitorlával fordítsuk a hajót a kívánt szélirányba. A vitorlákat a sottokak segítségével állítsuk a lobogás határára, azaz bő szélben engedjük ki őket a lobogás határáig, nagyed- és félszélben pedig húzzuk be őket, szintén a lobogás határáig.

Fékezés vitorlákkal: szembeszélbe fordulással történik, a hajó tömegétől és a szembehullámzástól függően 4-5 hajóhossznyi út alatt elveszíti sebességét és megáll. Negyedszélben mindkét sott elengedésével, a vitorlák kilobogtatásával is lehet fékezni. Vészfékezés: széllel szembe fordulva, beggelő nagyvitorlával.

Kormányzás vitorlákkal (nem alapmanőver, haladó technika!): a vitorlázat súlypontjának előre vagy hátra helyezésével a hajó orra szél felé vagy széltől el kanyarodik (azaz jobbra vagy balra). A súlypontot a fock kiengedésével és a gross behúzásával lehet hátra tenni (=kanyarodás a szél felé), a fock behúzásával és a gross kiengedésével pedig előre (kanyarodás el a széltől).

Teendők erős szélben, viharban

Q-forduló: erős szélben perdülés helyett a biztonságosabb fordulást érdemes választani.

Pöff: hirtelen érkező szélerősödés (érkezése a víz felszínén látható), ami után a szél ismét csendesedik. A jolle pöffben felborulhat, védekezés: a vitorlákra való gyors „ráengedés”, azaz a felesleges szélerő kiengedése.

Erős szél: 6 Beaufort, azaz 40-50 km/h. (még nem vihar!). Ennél erősebb szélben nem érdemes kevés tapasztalattal vitorlázni.

Reffelés: a vitorlázat kurtítása, azaz csökkentése. Eszközei: nagyvitorlán a reff 1 és reff 2., (nagyobb hajókon akár reff3); orrvitorlán a fokroller. Fokroller: az orrvitorla betekerésére vagy kisebbre tekerésére szolgáló eszköz, nevezik orrvitorla besodrónak is.

Tippek a reffeléshez: 4 Beaufortnál érdemes a fockot felére betekerni, 5 Beaufortnál a grosst reff1 reffelni, 6 Beauforttól pedig 1/3 méretű fock és reff2 a vitorlák helyes aránya (ez a legtöbb túravitorlásra igaz, kisebb eltérések lehetnek).

Vihar: a szélerő 7 Beaufortnál erősebb (60 km/h feletti) és a láthatóságot csapadék korlázozza. A Balatonon északi viharnál fő veszély a sekély déli partra való kisodródás, ezért viharban a helyes magatartás: a hajón lévők mentőmellényben legyenek, a hajóról való kiesést minden áron elkerülve, a hajó erősen reffelt vitorlákkal félszélben vagy közel félszélben halad, tartva a magasságát a déli parttól. Végső esetben le is lehet horgonyozni (igen hosszú kötéllel, megfelelő tömegű horgonnyal), hiszen a Balaton vízmélysége és mederanyaga a legtöbb helyen kiváló a horgonyzásra.

Vitorlás csónakok, azaz jollék

A jolle uszonyos (svertes) sportvitorlás, azaz vitorlás csónak. A jollék alakstabil hajók, a hajó alakján túl a legénység súlya is stabilizálja.

Kiülés: erős szélben a legénység súlyát a szél felőli oldalra (luv oldal) helyezi, és felsőtesttel kidőlve tart ellen a szél felborító erejének. Versenyjollékon ez a hajó oldalára biztosítókötéllel kiállva történik (ez a trapézolás).

Az uszony idegen neve svert. Szerepe: a svertet az oldalsodródás ellen használjuk jollékon, széllel szemben cirkálva teljesen leengedve. Hátszélben teljesen fel lehet húzni, raumban egy picit engedni lehet belőle. (egyes nézetek szerint élénk oldalszélben szintén felhúzható valamelyest, a hajó ugyan csúszni fog oldalirányba, de a billentő erő csökken. Valójában a borulás ellen erős szélben a kiülés sokkal hatékonyabb).

Havária a vizen

A vitorlázás közben esetlegesen előforduló főbb káresetek a következők lehetnek:

• vitorlaszakadás
• a rig és az árboc sérülései
• kormányproblémák
• zátonyra futás
• lékesedés
• hajótűz
• borulás (jolléval)

A vitorlaszakadás a vitorlák erős szélben való lobogtatása miatt szokott bekövetkezni, amúgy a vitorla az egyenletes terhelést még nagyon erős szélben is jól bírja. Lobogtatás hatására a varrás cérnaszálai felfeslenek, elszakadnak és hamarosan a vitorla is szakad. Kerüljük a lobogtatást, illetve minden tavasszal vigyük el vitorláinkat vitorlavarróhoz, alapos átnézésre, javításra.

Az árbocot tartó állókötélzet ritkán szakad el, de a sodronyköteleket (forstág, vantnik, achterstágÍ) rögzítő stiftkarikák annál gyakrabban mozdulnak el helyükről (pl. a hajón közlekedő utasok véletlenül letapossák őket). Amennyiben az állókötélzet elengedi az árbocot, vagy elszakad, azonnal úgy kell fordulni a szélhez képest, hogy az ellenkező oldali ép sodrony tartsa az árbocot, különben az árboc kidől, vagy eltörik:

• forstág szakadás esetén azonnal hátszélre ejteni és a dirkkel pótolni ideiglenesen a forstágot.
• vantni szakadása esetén azonnal fordulni, hogy az ellenkező oldali vantni tartsa meg az árbocot, és szintén a dirkkel pótoljuk ideiglenesen a szakadt vantnit.
• Az achterstág szakadása esetén azonnal szélbe állunk rövid időre, leengedjük a nagyvitorlát, a szakadt achtert pedig a fockfallal vagy a spinakkerfallal pótoljuk ideiglenesen.

Kormánysérülés esetén (oka lehet pl. uszadékkal ütközés, ill. uszadék beszorulása) tavakon és folyókon igyekezzünk lehorgonyozni alkalmas helyen, hiszen hajónk manőverképtelen. Ha a probléma nem javítható a helyszínen, akkor pl. a külmotort aktív kormányként használva hajózzunk a legközelebbi kikötőbe, vagy hívjunk másik hajót, amely a kikötőbe vontat.

Zátonyra futás esetén, erős szélben két esettől függhet hajónk további sorsa:

• A szél a part felől fúj-e
• A szél a part irányába fúj-e

Ráfújó szélben általában csak vontatás segítségével juthatunk le a zátonyról. Elfújó szélben a hajót erősen megdöntve motorral lejuthatunk a zátonyról, illetve a horgonyt kukázó horgonyként (messzire kivinni a szabad vízterület felé, pl. csónakkal, vagy 2-3 mentőmellényben, a horgonyon is 2-3 mentőmellénnyel) a csörlő segítségével a megdöntött hajót lehúzhatjuk. Puha medren (homok, iszap) a hajó nem sérül zátonyra futáskor, kemény mederben (kő, szikla) viszont lékesedhet.

A lékesedés fő oka másik hajóval, vagy a vízben úszó kemény tárggyal való ütközés. Ütközés esetén a fenékvíz szivattyút azonnal be kell kapcsolni és a hajófenékben vizsgálatot tartani. Amennyiben a lék vízvonal közelében van és kicsi, a hajót ellenkező oldalra döntve, a léket ideiglenesen betömve (vitorlazsák vagy kívülről lékponyva) a vízbetörés csökkenthető, a szivattyúval/vödörlánccal az elárasztódás elkerülhető, miközben a legközelebbi kikötő felé hajózunk. Menthetetlen hajót próbáljunk meg partközelben sekély vízre futtatni, illetve egy esetlegesen közel lévő úszómű mellé kikötni. A hajó elhagyásakor az utasok mentése és biztonsága az első, a hajóvezető utolsóként hagyhatja el a hajót, a hajóokmányokat is biztonságba helyezve.

Hajótűz oka lehet az őrizetlenül hagyott működő konyhai tűzhely, esetleg a parti áram töltése rossz minőségű, zárlatos akkumulátortöltővel. A hajó kötelező tartozéka a tűzoltó készülék, amelyet évente ellenőriztetni kell (pl. tűzoltóság). A hajó anyagának tüze vízzel is oltható, üzemanyag vagy olaj (pl. étolaj) tüze poroltóval oltható. Elektromos tüzet tilos vízzel oltani, erre a célra a széndioxid gázzal oltó készülék a legjobb (ennek használata zárt térben életveszélyes) miután áramtalanítottuk a hajót. Idegen hajón ismeretlen, zárt térben nagyon veszélyes az oltás, szakember végezze! Kikötői tűz esetén a többi hajó mentése is fontos: az égő hajót el kell távolítani a többi hajó közeléből, a szél alatti oldalon lévők a veszélyeztetettek. Égő hajót a szél felőli oldalon kell elhagyni.

Jolléval borulás esetén kerüljük a pánikot, a jolle könnyen visszaállítható külső segítség nélkül is. Győződjünk meg utasaink épségéről, és igyekezzünk az árboc végét megtartani (úszva, mentőmellényben ez nem nehéz feladat) nehogy leszúrjon a vége az iszapba. Ezt követően az elúszott felszerelést szedjük össze, majd a hajó orrát szél felé fordítva, a vitorlákat meglazítva/lehúzva billentsük vissza a hajót, pl. a kihúzott svertre való felmászással. A visszaállított hajóból merjük ki a vizet majd folytassuk utunkat.

Vihar a Velencei-tavon